Óriási zabálást csapni, és megállapítani, hogy a chips gumimacival és Nutellával a legfinomabb.

Óceánnyit bőgni, és elhasználni egy hegynyi papírzsebkendőt. Közben pedig tökéletesn hinni abban, hogy ekkora fájdalmat még senki sem élt át.

Újra előhalászni az ágy alatt lévő dobozból a hűséges óvodai plüssállatkát, átölelni, és elmesélni neki mindent, hiszen csak ő érthet meg téged.

Az egész hétvégét ugyanabban a piszamában tölteni.

Naponta többször is felhívni a legjobb barátnőnket - még akkor is, ha tudjuk, hogy már tépi a haját tőlünk -, és százezredszerre is elmondatni vele, hogy mindez az ő hibája, és nem is érdemelt meg egy ilyen nagyszerű lányt, mint te.

Elbarikádozni magadat az ágyban, és reménykedni abban, hogy anyu ír majd igazolást a suliba. Szenvedni és bőgni - ez az igazi.

A dühtől belelépni a kertben egy virágcserépbe.

Hinni, hogy soha nem fogsz még egy ilyen nagyszerű pasit szerezni, és életed végéig szingli maradsz.

Abban a reményben, hogy eltereli a gondolataidat, vadul flörtölni, hogy a végén megállapíthasd, mennyivel jobb, helyesebb, figyelmesebb volt... az expasi.

Minden srácot seggfejnek tartani.

Verset írni, amelyben papírra veted minden világfájdalmadat. Közben pedig úgy érezni magadat, mint a legutolsó kis kukac, aki csak él és mozog a földön.

Elküldeni és nagyon utálni azokat az embereket, akik olyan béna tanácsokat osztogatnak, mint "Minden seb begyógyul egyszer"... Mit tudhatják ezek?

Nem borotválni a lábat. Minek?

Megőrjíteni a barátnőt, és rávenni, nézzétek meg együtt, vajon mikor, hol lehet ő. De két óra után lemondani az egészet, mert a tükör előtt kimondhatatlanul szörnyűnek látod magadat.

Anyucit hívni, ha fáj a kisujjunk - hiszen olyan szörnyen sebezhető vagy.

Minden szívfájdalomról szóló CD-t ismétlésre tenni, hogy rendesen kibőghesd magad.

Totál érdektelenséggel benyúlni a ruhásszekrénybe, valamit felvenni, és fásult közömbösséggel ízléstelen cuccokban iskolába menni - most már úgyis minden mindegy.

A moziban még a vígjátékokon is bőgni.

A volt barát minden rossz tulajdonságát elnyomni magadban, pedig annak idején folyton mérgelődtél miatta, és azt hinni, hogy ő volt az egyetlen, akivel valóra vált volna a sírig tartó boldogság.

Mindent, de mindent, amit valaha kaptál tőle egy zsákba gyömöszölni, és eldugni a szoba leghátsóbb sarkába, hogy titokban előbányászd, és könnyes szemmel emlékezz a szép napokra.

Kicsinosítani magad, hogy lássa, mit szalasztott el.

Hirtelen mindenhol boldog párokat látni, és azt kérdezni magadtól, vajon te vagy-e az egyetlen, akinek nincs pasija.

Fodrászhoz menni, és a hosszú hajadból rövid tépettet vágatni.

Terveket szövögetni arról, hogyan szerezhetnéd vissza.