Alapvetõen humán érdeklõdésû vagyok, mégis a Budapesti Mûszaki Egyetemen szereztem villamosmérnöki diplomát. A hatvanas évek közepén érettségiztem, és akkoriban református lelkész édesapám foglalkozása eleve lehetetlenné tette, hogy bölcsészkaron tanuljak tovább. Utólag örülök, mert így közelebbi ismeretségbe kerülhettem a számítógépekkel. Évekig dolgoztam különbözõ számítástechnikai vállalatoknál. Szerettem a szakmámat, mégis, amikor 1990-ben tanár lettem, igazi hivatásomat találtam meg. Annak különösen örülök, hogy Ráday Pálról elnevezett iskolában dolgozhatok. Ráday Pál egész életében a magyar szabadság, a nyelv, a tudomány és a mûvelõdés ügyét szolgálta. Kezdetben Rákóczi titkáraként a szabadságharc diplomatája volt, késõbb a református egyház világi fõgondnoka lett, birtokain példaszerûen megvalósult a különbözõ nemzetiségû és vallású népek békés egymás mellett élése. Olyan örökséget hagyott hátra, amelyet büszkén vállalhatunk. Szerintem minél jobban érvényesül iskolánkban Ráday Pál és a Ráday család szellemisége, annál több értéket tudunk diákjainknak átadni. Tanárként az a célom, hogy a diákságot ráébresszem, önmagában a számítógép és az internet használata még nem érték. Ezek az eszközök sajnos rossz dolgokat is közvetíthetnek, szenvedéllyé is válhatnak, nagyon nem mindegy tehát, milyen gondolati háttérrel, mire használjuk õket.
Távol áll tõlem a szakbarbárság, igyekszem igazi értelmiségiként élni. Részt veszek a város kulturális rendezvényein, a Ráday-klub munkájában, a református egyház életében. Szeretem a komolyzenét, szeretek olvasni, kertészkedni, de legeslegszívesebben három unokámmal foglalkozom.
|