Halmosdi Gusztávné: Orosz-német-pedagógia szakos vagyok. Képesítéseimet Nyíregyházán, Budapesten az ELTE-n, illetve a Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztem. Hogy Pécelre pályáztam, egy volt kedves tanáromnak köszönhetem, akivel korábban a gödöllõi Török Ignác Gimnáziumban dolgoztunk együtt. Sokan kérdezték már tõlem, hogy mit jelent számomra a pedagógia szak, van-e gyakorlati hasznosítási tere. Túl azon, hogy óvónõi szakközépiskolában általános pedagógiát, s gyermeklélektant is tanítottam, ma is hasznát vehetem a mindennapokban. Nagyon sokat segít a nevelési helyzetek elemzésében. Meggyõzõdésem, hogy munkánk sikerének titka nem pusztán a szaktárgyak változatos módszertani fortélyaiban rejlik, hanem a nevelés és oktatás összhangján, ahol az utóbbi képezi, az egész folyamat részét. Diákjaimmal sok tanórán kívüli programot szervezünk, hogy megismerjük a kultúra iskolán kívül kínált lehetõségeit is. Az 1999/2000-es tanévben az EU-s Socrates-program keretében 2 hetes berlini pályázatot nyertem. E pályázat eredményes folytatásának reményében adtam be újbóli pályázatomat egy "müncheni projekt"-re. Számomra nagyon fontos, hogy lehetõség szerint német nyelvterületen fejlesszem nyelvtudásomat, mert csak úgy lehet a nyelv fejlõdésével lépést tartani s a tanultakat eredményesen átadni. Munkámnak friss lendületet adott egy nemrég felvállalt felnõttképzés, ami szintén sok örömet jelent és új "kihívást". Bár Budapesten lakom, volt aszódi diákként a kisvárosi életet sokkal vonzóbbnak "emberibb"-nek tartom. Jó itt lenni, naponta megtapasztalni kollégáim segítõkészségét, tanítványaim és szüleik tiszteletét, szeretetét. (Forrás: www.raday-pecel.sulinet.hu)