Ráday Pál (Losonc, 1677 - Pécel, 1733) A protestáns magyar köznemesi réteghez tartozó család történelmi szempontból legjelentõsebb tagja. Noha nem végzett külföldi egyetemi tanulmányokat, igen mély mûveltségre és széleskörû tájékozottságra tett szert. Általánosan elismerték kimagasló nyelvtehetségét - németül, franciául és latinul az átlagos színvonalat messze felülhaladóan beszélt és írt; de ismerte a szláv nyelveket is. A fiatal jogász 1703 októberében apósával, Kajali Pállal együtt jelent meg Rákóczinál a tokaji táborban hûségesküt tenni - ez a lépés indította el országos jelentõségû pályáján. Ráday Pál felismerte Rákócziban a karizmatikus politikust, aki a Habsburg-uralkodóházzal való nyílt szembenállás árán is korszerû és független állami berendezkedést kívánt megvalósítani Magyarországon. Rövid idõn belül a fejedelem bizalmasa, belsõ munkatársa, kancelláriájának egyik vezetõje lett. Õ fogalmazta az Európa tájékoztatására szánt híres kiáltványokat (Recrudescunt vulnera; Universis orbis Christiani), õ készítette elõ a fontos döntéseket, eljárt számtalan fontos küldetésben és diplomáciai tárgyalásban. Az ügyek intézésében egyre nagyobb önállósága volt. 1711-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar szabadságharc nem gyõzhet a császári erõk fölénye és a megosztott magyar arisztokrácia miatt. Ráday Pál - Rákóczival ellentétben - az adott helyzetben méltányosnak tartotta a békefeltételeket és letette a hûségesküt a Habsburg-háznak. Bizonyos azonban, hogy ez a vereség fájó seb maradt Ráday szívében. A következõ évtizedekben visszavonultan élt ludányi birtokán. Egyedül a protestáns egyház érdekében fejtett ki közéleti tevékenységet - a pozsonyi országgyûléseken a vallásszabadság közjogi védelmét vállalta fel. Mély hitérõl tanúskodó Lelki Hódulás c. imádságoskönyve messze kimagaslik a korban szokásos kegyes gyûjtemények közül. Öt gyermeke közül kettõ gyermekkorában, II. Pál huszonhat évesen halt meg. A legidõsebb fiúhoz, Gedeonhoz hasonlóan leányát, a mûvelt Ráday Esztert (1716-1764) - aki 1732-ben Teleki László felesége lett - szintén könyvgyûjtõként és az irodalom pártfogójaként tartjuk számon. Ráday Pál pártfogolta a tehetséges mûvészeket (köztük a festõ Mányoki Ádámot) és tudósokat. Támogatta Pápai-Páriz Ferenc latin-magyar szótárának kinyomtatását, szoros barátság fûzte Bél Mátyáshoz. Rendszeresen levelezett Daniel Ernst Jablonski porosz udvari lelkésszel, Comenius unokájával; és éppen ez a kapcsolat tette lehetõvé több magyar református diák külföldi tanulmányútját. Hagyományosan az õ személyét tekintjük a Ráday Könyvtár alapítójának, noha a könyvek többségét fia, Gedeon gyûjtötte össze; jónéhány példány pedig Ráday Pál ideje elõtt is a családi könyvtár darabja volt. Mégis joggal tekinthetõ könyvtáralapítónak: olvasási kedve, könyvgyûjtõ hajlandósága felülmúlta kortársai átlagát. Különösen az a szokása tûnt szokatlannak környezete szemében, hogy szerette és gyûjtötte a magyar nyelven megjelent könyveket. Ezeket ugyanis a kor ítélete nem tartotta valami sokra. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett. 1733 május 20-án, reggel öt óra tájban, álmában érte a halál. Kívánsága szerint szülõvárosában, Losoncon helyezték nyugalomra a családi kriptában. (Forrás:raday-pecel.sulinet.hu)