Fábián Zsolt Miért lettem tanár? Kollégáim nagy része minden bizonnyal tudatosan készült a tanári pályára, hogy felnõve, iskoláit elvégezve, az elkövetkezendõ generációk okításának szentelje életét. Ez a céltudatosság bennem nem volt meg, tulajdonképpen véletlenül lettem tanár. (Sõt, ha középiskolás koromban megkérdeznek, biztos, hogy nem válaszoltam volna: "Tanár leszek!" Az egyetem (ELTE BTK történelem szak) harmadik évében döntöttem el, hogy felveszem a tanárszakot is, mivel kezdtem kicsúszni a képzési idõbõl. Tanítási gyakorlatom alatt értek az elsõ pozitív élmények a tanári pályával kapcsolatban, bár még ekkor sem készültem tudatosan pedagógusnak. 1997 nyarán, tanulmányaimat befejezve, kaptam egy ajánlatot a Ráday Pál Gimnáziumból, hogy félállásban történelmet tanítsak. Átmeneti megoldásnak szántam, addig míg rájövök, hogy milyen irányba is lépjek tovább az életben. Ezalatt az egy év alatt azonban megszerettem mind a pedagógusi pályát, mind magát az iskolát is, így itt 'ragadtam'. Megtetszett az a légkör, ami a gimnázium falai között uralkodott: kis közösség, mindenki ismer mindenkit, családias, barátságos közeg. (Forrás: www.raday-pecel.sulinet.hu)