Gergely Gyula: Gyermekéveimet a természet közelségében tölthettem, hol munkával, hol játékkal. Egyik szebb volt, mint a másik. Máig is bennem él az aratás, a kenyérsütés, a pásztorkodás, a gátépítés, a vajköpülés, a kukoricafosztás, a káposztataposás, a betlehemezés, a harangozás, a disznótor, stb. élménye. Kossuth szülõházától egy kis völgy választott el. Festõi táj. Békés, nyugodt világ. Legfeljebb egy-egy autóbusz és a déli harangszó szakította félbe a csendet. Itt érték volt az otthon melege, áldás volt a munka, s békességet teremtett egy jó szó. A középiskolai éveket Esztergomban töltöttem, ahol a ferencesek gondoskodtak róla, hogy a tudományoknak és a mûvészeteknek éljek. De az igazi megtartó erõ, az igazi öröm az életemben a budapesti egyetemi évek alatt a baráti közösség megtapasztalása volt Schweitzert, Gandhit, Hamvast, Jézust olvasgatva kezdtem a számomra igazi értékek mentén élni az életemet: Isten, család, közösségek egyre táguló sora. Mára már világossá vált számomra, hogy az ÉLET a csúcsérték. Minden más ennek a szolgálatába kell, hogy álljon. SZERETET nélkül nincs élet. Az Életet tudni kell elfogadni, s háborgás nélkül teljesíteni azt a küldetést, ami egyedül ránk bízatott. Életet tudni kell adni, ajándékozni, hisz ezáltal épülhet csak egy szebb jövõ. Az életet védeni és szolgálni kell, de nem erõszakkal és hatalmaskodással. Ezért döntöttünk úgy feleségemmel, hogy egy szeretetlégkörû családot építünk, ahol öt gyermeket nevelünk, ahol az adás, a szolgálat, a békességteremtés a cél. Bízom benne, hogy ami az érintetlen természetben él, abból elõbb-utóbb a diákok is megéreznek valamit, s mindannyiunk életében kibontakozhat a Harmónia! (Forrás: www.raday-pecel.sulinet.hu)