Szilvási Ágota Matematika, ének-zene és angol szakos tanár vagyok. Az angol egyetemi diplomámat most szerzem meg a veszprémi Pannon Egyetemen. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végeztem matematika-ének szakon … régen. Az ének szakot azért választottam a matematika mellé, mert akkor még úgy gondoltam, elég, ha valaki szeret zenélni, és énekelni, hogy taníthasson is. Aztán azt gondoltam, talán jó lett volna az a kémia is, de már késő volt. Na, mindegy. Azért kevés matematikát is taníthattam, mikor Békéscsabán elkezdtem okítani… valamikor régen. Na, de amikor Debrecenbe kellett költöztünk különböző okok miatt, már két kisgyerekkel, nem sikerült munkát találnom. Pedig már azt sem bántam volna, ha énekkart kellett volna vezetnem, vagy 20 énekórát megtartanom egy héten. De így van az, amikor „se rokona se ismerőse nem vagyok én senkinek”, ha jól idézem. Viszont, ez vitt arra rá, hogy egy tanárképző kurzust elvégezzek angolból az ILS-ben. Sajnos, az intézményt a mai napig nem akkreditálták, ezért kell most nekem megszereznem az angol diplomát. Nem sokkal a harmadik gyermekem születése után, ismét költöztünk, most Gyöngyösre – ebből már megállapítható, hogy még mindig nem ez a végállomás. Szóval, Gyöngyösön, ahol amúgy négy évet laktunk – megjegyzem, Békéscsaba után ez volt életünk legjobb négy éve -, egy középiskolában szakácsokat, cukrászokat, pincéreket, meg mindenféle kereskedőt tanítottam angolra. A szakmunkásvizsga nagy kaland volt, pláne a szakácsoké – végig kellett enni a szakmai vizsgát. Nagyon élveztem azt a tanári közösséget is. Na, és persze, hogy megint költöztünk – ide Pécelre. Regényt tudnék belőle írni, hogyan, és ha kíváncsi valaki, rá, egy tea vagy kávé mellett el is mesélem. De a lényeg az, hogy ez már olyan végállomás-féle. Én ugyan kisvárosi vagyok, mert Salgótarjánban születtem (na, már megint egy újabb város), de Pécelen élni nem egyszerű. Bocsánat az itt lakóktól. Ezt sem itt szeretném kifejteni. Ha valakit érdekel, miért, kérdezze meg. A Ráday Pál Gimnáziumba 2003. szeptembere óta tanítok (az égiek gondviselésének köszönhetően) angolt és ének-zenét. Szeretem, ha az órán önmagam lehetek. Hogy milyen vagyok? Jó kedélyű, szeretem a humort, az oldottságot. Nagyon inspirál, és rendkívül boldoggá tesz, ha visszahallom azt, amit tanítottam, vagy látom, hogy valaki igyekszik jobb lenni, és kész befogadni azt, amit tanítok, mondok. Türelmem meglehetősen tág. Mivel lehet mégis kihozni a sodromból? Na persze, majd elárulom! (Forrás: www.raday-pecel.sulinet.hu)