Az egyik hétvégén egy nagy sétát tettünk a városban a barátnőmmel. Útközben kóláztunk, aminek az lett az eredménye, hogy sürgősen könnyítenem kellett volna magamon. De, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, közel s távol nem találtunk egyetlen mellékhelyiséget sem. Mit volt mit tenni, betértünk az út menti parkba, hogy keressünk egy eldugott helyet. Hamarosan taáltunk is egy nagy konténert, amely mögött elbújhattam. Már majdnem végeztem, amikor valaki a hátam mögött elkiáltotta magát: "Hű, micsoda hátsó! Akárcsak Jennifer Lopezé!" Mondanom sem kell, hogy az illető nem más volt, mint az iskola egy szépfiúja, aki éppen kutyát sétáltatott. Azóta persze néhányan J.Lo-nak szólítanak.