A legutóbbi osztálykiránduláson egy bányát látogattunk meg. A vezetőnk egy idősebb férfi volt, aki egyfolytában idétlen vicceket mesélt. Sőt, nemcsak mesélt, hanem csinált is: egyszer csak teljesen váratlanul leoltotta a villanyt, és ott álltunk a föld mélyén, a vaksötétben. reszketve karoltam bele a barátnőmbe. Egy idő után a Móninak vélt személy köhögni kezdett, de nem a saját hangján, hanem rekedt férfihangon. "Csak nem egy pasi vagy?" - kérdeztem a sötétben, amikor hirtlen felgyulladt a villany, és láttam, hogy az ofőnkbe kapaszkodom. Villant a vaku, és a helyzetet kihasználva az egyik osztálytársam paparazzi-fotót készített rólunk a suliújságnak. Legszivesebben a bánya mélyénél is mélyebbre süllyedtem volna.

The End