Urbán Viktória:

Néhány éve érettségiztem itt, a gimnáziumban. Majd 2002-ben visszatértem az alma mater falai közé magyar nyelv és irodalmat tanítani. Furcsa volt a korábbi tanáraimat keresztnevükön szólítani, s a katedra másik oldaláról szemlélni a világot. A kezdetekre vonatkozó szabály (ti. mindegyik nehéz) rám is érvényes (volt). Sokat gondolkodtam, hogy hogyan csinálhatnám a lehetõ legjobban. Hiszen nem csak oktatjuk a gyerekeket, hanem neveljük is, s az utóbbi gyakran fontosabb az elsõnél. A mi viselkedésünk és az, ahogyan a világról gondolkodunk, hat a gyerekekre, ebbõl is tanulnak. Fontosnak tartom, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik megállják a helyüket ebben az új világban, s életüknek legyen zsinórmértéke, melyhez mérhetik magukat. Segíthet ebben az irodalom, hiszen olyan kérdéseket boncolgat, melyek minden embert foglalkoztatnak, melyekrõl jó "idõben" gondolkodni. Szeretném már most is, s majd a jövõben, élettapasztalatokkal, gyakorlattal gazdagodva ezt az utat járni. (Forrás: www.raday-pecel.sulinet.hu)